Átváltozás II.

Átváltozás II.
– Jobban vagy? – Aranka néni állt az ajtóban – Azt hittem te rendes lány vagy, de látom, jól összejöttél ezekkel a ribancokkal.
Leültem a kád szélére. – Bocsánat – nyögtem, de o megállított, – Hoztam neked ruhát, öltözz fel és menjünk haza.
Miranda kint volt az udvaron, ahogy meglátott bennünket, felénk indult, azt hittem nekem akar mondani valamit, de o a nagyit vette célba, átölelte és megcsókolta. Döbbentem álltam, nem igazán értettem semmit. Vagy nem akartam érteni?
– És? – gúnyolódott – hogy van én kis szerelmem?
– Csodálatosan – válaszoltam, nem éreztem haragot iránta, sot – én nem kapok búcsúbuszit?
Meglepodött, de felém fordul és engem is megcsókolt, ahogy nyelve megérintette az enyémet újra felfórosodott a vérem. – Drága Szilvike – szólalt meg mögöttem a nagyanyám – olyan szép és fiatal vagy. Hozzám ért, izzadt tenyerével végigsimította a hátamat és a fenekemet. Megpróbáltam elhúzódni tole de nem volt hová. – Meglátod, milyen jó barátnok leszünk! De most menjünk haza. -mondta és átkarolt.
– Tudod mi lesz az elso dolgunk ha haza megyünk?
– Nem igazán.
– k**objuk azokat az ócska rongyokat és keressünk neked igazi ruhákat.
– De én…
– Semmi de! – csattant fel – Egy ilyen szép kislányhoz, nem illenek azokat a göncök. Azt akarom, hogy holnap te legyél a legszebb lány a ballagáson.
Errol persze szinte teljesen elfelejtkeztem, nekünk kell búcsúztatnunk a nagyokat, és mivel én vagyok az osztályban az egyetlen, aki 3 sornál többet is meg tud tanulni enyém lesz a foszerep.
Reggel egy órával korábban keltem. Aranka néni kiválasztotta a ruhámat is segített felöltözni és kisminkelt. Magassarkú, harisnya, amely épp ott ért végett, ahol a fekete miniszoknyám kezdodött, és fehér ing, melynek felso gombját nyitva kellett hagynom. Szinte meztelennek éreztem magam, és izgultam, hogy így kiöltözve kell annyi ember elé álljak, de látva a fiuk döbbent és a lányok irigy tekintetét megnyugodtam. Sot, kicsit tetszett is, ahogy megbámulnak. Még az osszi is meglepodött de nem szólt semmit. Az ünnepség gyorsan eltelt, következett a buli, én szerettem volna lelépni de nem sikerült. Nem bántam meg, hogy maradtam, bömbölt a zene, megtanultam tequilát inni és táncolni. Egy ido után már nagyon kezdett fájni a lábam a magas sarkúba, szerencsére a terem végében volt pár matrac. Leültem, nekiöltem a bordásfalnak és nagy nehezen leráncigáltam a cipomet. Sötét volt, csak a diszkó fényei villogtak.
– Te vagy az Szilvi? Csak a hangjáról ismertem meg a bioszt. – Igen, tessék…
– Maradj csak, ideülhetek melléd? Nagyon elfáradtam.
– Persze tanárno – válaszoltam.
– Olyan jó, hogy ideköltöztél. Végre van valaki az osztályotokban, aki tanul is. – Egész közel hajolt hozzám, megcsapott az alkohol szaga, megpróbáltam elhúzódni de nem sikerült.
– Érzed a barackot…, nem baj, ma buli van, én is ihatok. Nem igaz?
– De tanárno.
– Szólíts Annának, jó. Még nem vagyok olyan öreg. Tegezodhetünk.
– Jó válaszoltam.
– Milyen finom, selymes hajad van. Mondtam már mennyire örülök, hogy a diákom vagy?
– Igen. – ujjai végigszánkóztak az arcomon, ahogy az ajkaimhoz értek megállt.
– Tetszem neked ugye? Láttam, hogy bámulsz az órán – suttogta.
Mit válaszolhattam volna? Hogy halálosan unalmasan beszél, és ha az ember sokat bámulja a tanárt az azt hiszi, hogy figyel is rá? Annáról persze furcsa hírek keringtek a suliba. Nemrég helyezték át egy meno pesti suliból és sem a kollégai sem a diákok nem fogadták be. Szar lehetett, ilyen fiatalon – alig múlhatott 30, ilyen nagyot bukni. Megcsókolta a fülemet.
– Jó volt?
– Aha – válaszoltam
– Ugye tetszem neked Szilvi?
– Igen. – hazudtam, mert nem mondhattam mást, nem akartam megbántani, és sajnáltam is egy kicsit.
– Te is nekem. Olyan szexis vagy ebben a ruhában. Kérlek nyisd ki egy kicsit az inged, úgy szeretném látni mi van alatta.
Teljesítettem a kívánságát. Óvatosan benyúlt és simogatni kezdett, egyre gyorsabban lélegzett és én is kezdtem felizgulni. Olyan lágy volt az érintése,… olyan finomak az ujjai…
– Amióta megláttalak, tudtam, hogy leszbi vagy.
– De én… miért…
– Olyan visszahúzódó, magányos voltál, mint, aki rejtegetni akar valamit és nagyon féltél a fiuktól. Nekem ennyi elég volt. Sok lánnyal voltál már?
– Nem igazán – válaszoltam
– A jó – suttogta – meglátod élvezni fogod – mondta, majd gyorsan lehajolt hozzám és megcsókolt. Teljesen lebénultam hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar. A keze lecsúszott a mellemrol és a hasam simogatta, közben a másik karjával átölelt, felemelte a fejem, és újra megcsókolt. Eloször finoman csókolta a bezárt számat, aztán a nyelvével benyomult az ajkaim közé. Milyen más volt mint az ikrekkel. Ott a drogtól kábultam el, itt meg Anna érintéseitol. A meztelen combjára tettem a kezem és óvatosan elindultam fölfelé. Nem viselt semmit a szoknyája alatt, és ujjaim elmerültek nedves puncijába. Már nem tudtam uralkodni magamon, olyan hihetetlenül izgató volt körülöttem minden.
– Gyorsabban, gyorsabban Szilvi – lihegte, majd hirtelen megfeszült, majd elernyedt a teste. A Kihúztam a kezem combjai közül, ujjaimat suru, nyálka árasztotta el, illata egyszerre volt izgató és undorító. Lehúztam a bugyimat és letöröltem vele, majd megpróbáltam lelket verni a tanárnobe. Nem sikerült. Az ital teljesen kiütötte. Megigazítottam ruháját, búcsúajándékként táskájában gyurtem a tangámat, majd felkeltem és elindultam a kijárat felé. A kinti huvös levego lassan kitisztította a fejem. Nek**ultem a falnak és felnéztem a csillagokra. Szerettem volna arról elmélkedni, milyen bunöket követtem el, arról, hogy mi lesz velem ha így folytatom, de csak arra az édesen bizsergo érzésre tudtam gondolni, mely a puncimból kiindulva kúszott egyre feljebb a testemben. Valóban leszbi lennék? Már szerettem volna kipróbálni milyen lehet egy férfival. Azonnal.
Szétnyitottam az ingemet mintha melegem lenne és visszamentem a suliba. Remegett a gyomrom az izgalomtól, kívántam, de féltem is attól, ami következni fog. Reméltem, hogy találok valakit, aki elég józan ahhoz, hogy szeretkezzen velem, de elég részeg is, hogy másnapra elfelejtse az egészet. A legjobb választás természetesen Feri lenne, o annyit szokott dicsekedni a “hódításaival”, hogy már senki sem hisz neki.
A budiban találtam rá. Épp kifelé indult, amikor megálltam elotte.
– Szia Feri. Már kerestelek.
– Mit akarsz? – kérdezte. Rám nézet, de csak a melleimet látta, nyelt egy nagyot. – Engem kerestél? – Közelebb léptem hozzá, igyekeztem a legszexisebb hangsúlyommal válaszolni – Igen. Keze a derekamra csúszott, én úgy tettem minta nem vettem volna észre – Úgy hiányoztál. Nem akarom, hogy haragudj rám mert hallgatóztam. Olyan jó volt, ahogy…
– Nem baj – mondta egyre rekedtebb hangon, miközben a keze már a fenekemnél járt. Valószínuleg nem akart lejjebb hajolni, ezért nem a kezét csúsztatta lejjebb, hanem a ruhát kezdte feljebb húzni az ujjaival. Váratlanul erosen megmarkolta a fenekemet, kicsit szét is húzta, miközben ezt suttogta: – Imádlak… mindig is erre vágytam… csodálatos a boröd… az illatod… orülten jó a feneked.
Szó nélkül felültetett a mosdóra, majd belém vágta a… Hirtelen éles fájdalom hasított belém. Levego után kapkodtam, és a testem görcsbe rándult. Valami melegséget éreztem a combomon végigsiklani Feri nem vett észre semmit nagy erobedobással és sebességgel lökdösött. Olyan fájdalmas volt, hogy szinte lelöktem volna magamról. Már mondani akartam, hogy hagyja abba, amikor elernyedt. Kihúzta, és anélkül, hogy egy szót is szólt volna otthagyott. Lemásztam a mosdóról, de olyan rosszul éreztem magamat, hogy lábaim remegni kezdtek és kénytelen voltam leülni a padlóra. Nem tudom mennyi ido telhetett el míg magamhoz tértem, felkeltem, lehúztam véres harisnyáimat, amennyire tudtam megmosakodtam és elindultam hazafelé.

Bir cevap yazın

E-posta hesabınız yayımlanmayacak. Gerekli alanlar * ile işaretlenmişlerdir